A királylány, aki nem lett királyné

A királylány, aki nem lett királyné


A magyar történelem tele van uralkodókkal, hadvezérekkel és hősökkel, akik csatákat nyertek vagy országokat építettek. Árpád-házi Szent Margit azonban egészen más okból vált ismertté. Nem uralkodott, nem vezetett hadsereget, és nem ült trónon. Mégis évszázadokkal halála után is az egyik legismertebb magyar szentként emlékezünk rá.

Története már születése előtt elkezdődött.

 

Fogadalom

1241-ben Magyarországot a tatárjárás pusztította. A muhi csatában IV. Béla király súlyos vereséget szenvedett, az ország jelentős része elnéptelenedett, a királyi család pedig menekülni kényszerült.

A hagyomány szerint IV. Béla és felesége, Laszkarisz Mária fogadalmat tett: ha országuk megmenekül a pusztulástól, születendő gyermeküket Isten szolgálatába állítják. Nem sokkal később, 1242 januárjában, a dalmáciai Klissza várában megszületett Margit.

A királyi pár betartotta ígéretét.


Árpád-házi Szent Margit ábrázolása Diego de Robles 16. századi festményén. A kép a quitoi Santo Domingo-kolostorban található. Forrás: Ranoutofusername, CC BY-SA 4.0, wikipedia

 

Gyermekkor kolostorban

Margit alig volt hároméves, amikor kolostorba került. Először Veszprémben nevelkedett, később pedig a számára épített domonkos apácakolostorba költözött a Nyulak szigetére, amelyet ma már az ő nevén ismerünk: Margit-szigetként.

Miközben Európa más királylányai fényűző udvarokban éltek, Margit egyszerű kolostori életet választott.

A krónikák szerint szorgalmasan dolgozott, részt vett a legnehezebb feladatokban is, és soha nem hivatkozott arra, hogy királyi családból származik. A kolostor lakói között ugyanúgy takarított, mosott és segített a betegek ápolásában, mint bárki más.

 

A királyné, aki soha nem lett az

Margit szépségéről és előkelő származásáról messze földön tudtak. Nem meglepő, hogy több jelentős uralkodó is házassági ajánlatot tett neki.

A korabeli források szerint még II. Ottokár cseh király is szerette volna feleségül venni. Egy ilyen házasság komoly politikai előnyöket hozhatott volna Magyarországnak.

Margit azonban minden ajánlatot visszautasított.

Úgy érezte, hogy a szülei fogadalma és saját elhatározása fontosabb minden földi rangnál vagy hatalomnál. Inkább maradt a kolostorban, mintsem királyné legyen.

 

Árpád-házi Szent Margit; fotó: Ismeretlen / wikipedia


Legendák és csodák

Margit életét már kortársai is különlegesnek tartották. Halála után egyre több történet kezdett terjedni róla.

A feljegyzések szerint sírjánál betegek kerestek gyógyulást, és számos rendkívüli eseményt tulajdonítottak közbenjárásának. A középkori krónikák vakok, bénák és súlyos betegek gyógyulásáról számolnak be.

Egyes legendák szerint még halott gyermekek is életre keltek imádságai nyomán. Ezeket a történeteket ma már történelmi forrásként és a középkori hitvilág részeként tekintjük, de jól mutatják, milyen mély tisztelet övezte személyét.

A hagyomány szerint Margit saját halálát is előre megsejtette. Nem sokkal később, 1270. január 18-án, mindössze huszonnyolc éves korában meghalt a kolostorban.

 

Árpád-házi Szent Margit halála; forrás: Molnár József, 1857 / wikipedia

 

Hosszú út a szentté avatásig

Margit halála után szinte azonnal megkezdődött tisztelete. Boldoggá avatására már néhány évvel később sor került, a szentté avatás azonban évszázadokon át váratott magára. A történelem közbeszólt: háborúk, politikai változások és az évszázadok múlása miatt az ügy többször is félbeszakadt. Végül 1943-ban XII. Piusz pápa hivatalosan is szentté avatta.

Ezzel csaknem hétszáz évvel halála után teljesült az, amit sok magyar hívő már évszázadok óta természetesnek tartott.

 

Miért emlékezünk rá ma is?

Árpád-házi Szent Margit története azért különleges, mert teljesen eltér attól, amit egy középkori királylány életéről elképzelnénk.

Nem a hatalom, nem a gazdagság és nem a politikai befolyás tette híressé. Éppen ellenkezőleg: arról vált ismertté, hogy lemondott mindezekről.

Nevét ma templomok, iskolák, utcák és maga a Margit-sziget is őrzi. Története pedig évszázadok múltán is emlékeztet arra, hogy a történelem legmaradandóbb alakjai nem mindig azok, akik a legnagyobb hatalommal rendelkeztek.

Van, hogy egy csendes élet hagyja a legmélyebb nyomot az emlékezetben.


Forrás:

wikipedia

Felső kép: Juan de Borgoña, wikipedia

Tetszett a cikk?

 

 

 

 

 

 

Városi Magazin cikkajánló

További cikkek »