A Ganz és Társa–Danubius története
A Ganz és Társa–Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. története szorosan összefonódik a magyar ipar fejlődésével és az elektromosság hőskorával. A vállalat hivatalosan 1911-ben jött létre, amikor egyesült a Ganz Villamossági Rt. és a Danubius Hajó- és Gépgyár Rt., létrehozva Közép-Európa egyik legjelentősebb ipari vállalatát. Az egykori hajógyár központi irodaépülete ma is áll a XIII. kerületben, a Váci út 184. szám alatt, emlékeztetve Budapest ipari múltjára.
A történet azonban jóval korábban, 1845-ben kezdődött, amikor Ganz Ábrahám svájci származású öntőmester Budán megalapította a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyárat. Az akkor még kis műhely rövid idő alatt az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legmodernebb gépgyárává fejlődött. Ganz nevéhez fűződik a vasúti keréköntés forradalmasítása is: az általa tökéletesített keményöntésű vasúti kerekek világszerte keresett termékké váltak.
A vállalat fejlődésében meghatározó szerepet játszott Mechwart András, aki 1878-ban létrehozta az elektrotechnikai osztályt. Ekkor csatlakozott a gyárhoz Zipernowsky Károly, majd nem sokkal később Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz. A három kiváló mérnök olyan találmányt alkotott, amely alapjaiban változtatta meg a villamosenergia-elosztást.
1885-ben szabadalmaztatták a zárt vasmagos transzformátoron alapuló váltakozó áramú energiaelosztó rendszert. A világon elsőként tették lehetővé, hogy a fogyasztók egymástól függetlenül, azonos hálózatról kapjanak elektromos energiát. A ZBD-rendszer – amely a három feltaláló vezetéknevének kezdőbetűiből kapta nevét – mérföldkőnek számított az elektrotechnika történetében, és rövid idő alatt nemzetközi elismerést szerzett a Ganznak.
A vállalat elektrotechnikai üzletága ezt követően folyamatos fejlődésnek indult. Bláthy Ottó Titusz 1889-ben megalkotta a korszerű indukciós villamos fogyasztásmérőt, amely hosszú évtizedekre meghatározta az árammérés technológiáját. A Ganz transzformátorokat, kapcsolóberendezéseket, generátorokat, villamos motorokat és számos más korszerű berendezést gyártott, amelyeket Európa mellett Ázsiába és Dél-Amerikába is exportáltak.
A gyors növekedés miatt a Kórház utcai gyár hamar szűknek bizonyult. A vállalat az 1880-as évektől fokozatosan új telephelyeket vásárolt, köztük a Kőbányai úti gyártelepet, amely később a mozdony-, vasúti kocsi- és nehézgépgyártás egyik legfontosabb központjává vált. A Rókus utcai és a Királymalom területén kialakított üzemek elsősorban a villamossági termékek és az árammérők gyártását szolgálták.
1906-ban a villamossági üzletág önálló vállalattá alakult Ganz Villamossági Rt. néven, majd 1911-ben egyesült a Danubius Hajó- és Gépgyár Rt.-vel. Az új vállalat a Ganz és Társa–Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. nevet kapta, bár a köznyelv továbbra is egyszerűen csak Ganzként emlegette.
Az első világháború idején a gyár termelése nagyrészt hadicélokat szolgált. A villamossági részleg repülőgépekhez, hadihajókhoz és katonai létesítményekhez készített elektromos berendezéseket, miközben a gép- és vagongyártás is jelentős hadi megrendeléseket teljesített.
A háborút követő időszak azonban komoly gazdasági nehézségeket hozott. Az infláció, a piacvesztés és a világgazdasági válság érzékenyen érintette a vállalatot. Miközben a villamossági részleg továbbra is sikeresen működött, a hajó- és vagongyártás hosszú éveken át veszteséges volt. A vállalat ennek ellenére megőrizte vezető szerepét a magyar iparban, és folyamatos fejlesztésekkel igyekezett alkalmazkodni a megváltozott gazdasági környezethez.
Az árammérőgyártás különösen sikeres üzletággá vált. A régebbi mérőtípusokat fokozatosan modernebb szerkezetek váltották fel, miközben a termelést több alkalommal is új telephelyekre költöztették, hogy lépést tudjanak tartani a növekvő kereslettel.
A második világháború súlyos károkat okozott a Ganz üzemeiben. Több gyárépület megsérült vagy teljesen megsemmisült, számos műszaki dokumentáció elveszett, a termelés pedig hosszú időre leállt. A háborút követően a vállalatnak egyszerre kellett részt vennie a jóvátételi szállításokban és az ország újjáépítésében.
1948–1949-ben az ipar államosításával a Ganz vállalatcsoportot több önálló állami vállalatra bontották. Az árammérőgyártás a Ganz Árammérőgyár keretei között folytatódott, míg a többi üzem külön vállalatként működött tovább. Bár a legendás Ganz név több cégben is fennmaradt, az egykori óriásvállalat ezzel végleg megszűnt.
A Ganz öröksége azonban ma is él. A vállalat mérnökei világszínvonalú találmányokkal járultak hozzá az elektrotechnika fejlődéséhez, a transzformátorok és villamos fogyasztásmérők történetéhez, valamint a magyar gépgyártás nemzetközi hírnevéhez. A Ganz neve máig a magyar műszaki innováció egyik legismertebb jelképe, amely méltán foglal el kiemelkedő helyet hazánk ipartörténetében.
Forrás:
Felső kép: wikipedia, a kép készítője ismeretlen (A Ganz Számlálógyár VIII., Villám utca 38. sz. alatti telepe 1930 közepén.)
Városi Magazin cikkajánló
