Nyári délutánokon és langyos estéken szinte mindenki találkozott már velük. Egy apró mozdulat a fűben, egy hirtelen ugrás a lábunk előtt, vagy éppen az a jellegzetes ciripelés, amely betölti a kertet és a mezőt. A legtöbben ilyenkor egyszerűen csak annyit mondanak: „egy sáska” vagy „egy szöcske”. Pedig a két rovar között jóval több különbség van, mint azt első pillantásra gondolnánk.

Bár közeli rokonok, életmódjuk, viselkedésük és még a „személyiségük” is egészen eltérő. Egyikük inkább a nappali mezők atlétája, a másik az éjszaka rejtőzködő muzsikusa.

Rokonságban állnak egymással, de nem ugyanannak a családnak a tagjai

A szöcskék és a sáskák egyaránt az egyenesszárnyúak rendjébe (Orthoptera) tartoznak, akárcsak a tücskök. A rokonság azonban itt véget is ér, hiszen két külön családot alkotnak. A szöcskék a Tettigoniidae család tagjai, míg a sáskák az Acrididae családba tartoznak. Ez a tudományos különbség a külsejükben és az életmódjukban is jól megmutatkozik.

Ha valaki gyorsan szeretné eldönteni, hogy melyikkel találkozott, van egy egyszerű szabály:

Hosszú csáp = szöcske.
Rövid csáp = sáska.

A szöcskék fonalszerű csápjai gyakran hosszabbak a testüknél, míg a sáskák csápjai rövidek és tömzsibbek. A lenti két képen jól látható a különbség. 

Sáska. Forrás: ignartonosbg (pixabay)

Szöcske. Forrás: rkit (pixabay)

Az ugrás mesterei

Mindkét rovar híres a hihetetlen ugróképességéről. Erős hátsó lábaik valóságos rugóként működnek, amelyek segítségével pillanatok alatt eltűnnek a veszély elől.

A sáska különösen lenyűgöző ebben. Egyetlen ugrással akár a saját testhosszának húszszorosát is képes megtenni. Emberi léptékre átszámítva ez olyan lenne, mintha valaki egyetlen szökkenéssel átugrana egy focipályát.

A szöcske sem ügyetlen ugró, de ő inkább a visszafogottabb megoldásokat kedveli. Sok faj kiválóan rejtőzködik, és inkább az álcázására hagyatkozik, mint a látványos menekülésre.

Az egyik növényeket fogyaszt, a másik kisebb rovarokat is

A két rovar egyik legérdekesebb különbsége az étrendjükben rejlik.

A sáskák többnyire növényevők. Füvet, leveleket és különféle lágyszárú növényeket fogyasztanak. Normális körülmények között fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában, de ha túlságosan elszaporodnak, komoly károkat okozhatnak a mezőgazdaságban.

A szöcskék ennél sokkal változatosabban táplálkoznak. Sok faj növényi táplálékot is fogyaszt, de emellett kisebb rovarokat is zsákmányol. Emiatt a szöcskék között találunk valódi apró ragadozókat is, amelyek türelmesen lesnek áldozatukra a növényzet között.

Az alsó képen látható rovar Közép-Európa egyik legnagyobb lombszöcskéje (Tettigoniidae család). Ez a példány egy teljesen kifejlett hím, amelynek testhossza 30 mm – a fejtől a potroh végéig mérve. Érdemes megfigyelni, hogy hiányzik a bal oldali harmadik lába, amelyet valószínűleg egy ragadozó támadása során veszített el. Érdekesség, hogy a rovarok gyakran túlélnek egy-egy lábvesztést. Ha egy madár vagy más ragadozó megfogja őket, előfordulhat, hogy egy lábat hátrahagyva sikerül elmenekülniük.

Forrás: Bernie / wikipedia

A nyár hangjai

Kevés hang idézi fel annyira a nyarat, mint a ciripelés. Sokan azt gondolják, hogy minden ciripelő rovar ugyanúgy hozza létre a hangját, pedig itt is jelentős különbségek vannak. Ha a természet egy zenekar lenne, akkor a szöcskék és a sáskák két különböző hangszeren játszanának.

A szöcskék a szárnyaikat dörzsölik egymáshoz. A hímek ezzel hívják fel magukra a nőstények figyelmét, és minden fajnak saját „dala” van. Egy gyakorlott kutató sokszor már a hang alapján meg tudja mondani, melyik faj ciripel a közelben.

A sáskák más módszert alkalmaznak. Általában a hátsó lábukat dörzsölik a szárnyukhoz, így hozzák létre jellegzetes hangjukat.

Az éjszaka muzsikusai

A szöcskék különösen alkonyat után aktívak. Meleg nyári estéken gyakran ők adják azt a háttérzenét, amely a kertekből, mezőkről vagy bokros területekről hallatszik. Hosszú csápjaik nemcsak díszek. Ezek rendkívül érzékeny érzékszervek, amelyek segítenek tapintani, szagolni és tájékozódni a sötétben.

Sok szöcskefaj életének jelentős részét szinte észrevétlenül tölti. Jelenlétükről gyakran csak a hangjuk árulkodik.

A rajok réme

Miközben a legtöbb sáska békés növényevőként éli az életét, egyes fajok képesek a természet egyik leglátványosabb jelenségét létrehozni. 

A vándorsáskák (lenti kép) bizonyos körülmények között hatalmas rajokba tömörülhetnek. Ezek a rajok több száz kilométert is megtehetnek, miközben az útjukba kerülő növényzet szinte teljes egészét elfogyasztják. A történelem során számos térségben okoztak éhínséget és súlyos mezőgazdasági károkat. Egy-egy hatalmas raj akár milliárdnyi egyedből is állhat, és amikor átvonul egy terület felett, az ég is elsötétülhet. Ez a jelenség évszázadok óta lenyűgözi, és egyben rettegéssel tölti el az embereket.

Forrás: ChriKo, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Az álcázás mesterei

Mind a szöcskék, mind a sáskák mesterei a rejtőzködésnek.

A sáskák zöldes vagy barnás színezete tökéletesen beleolvad a fűbe és a talajba. Sokszor csak akkor vesszük észre őket, amikor már elugrottak előlünk.

A szöcskék azonban még tovább fejlesztették ezt a képességet. Egyes fajok szárnyai annyira hasonlítanak a levelekre, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni őket a környezetüktől. Nemcsak a színük, hanem a mintázatuk és a formájuk is a leveleket utánozza. Egy jól álcázott szöcskét néha akkor sem veszünk észre, ha közvetlenül előttünk ül.

Ősi túlélők

A sáskák és szöcskék az egyenesszárnyú rovarok (Orthoptera) rendjébe tartoznak, amelyek evolúciós elődei már mintegy 250–300 millió évvel ezelőtt megjelentek a Földön. Ez azt jelenti, hogy a csoport ősei már jóval a dinoszauruszok előtt is léteztek, és később velük párhuzamosan is tovább fejlődtek.

Azóta az egyenesszárnyúak több földtörténeti korszakon és jelentős klímaváltozáson is keresztülmentek, miközben sikeresen alkalmazkodtak a különböző élőhelyekhez.

A sáskák és szöcskék a rovarvilág sikeres csoportjai közé tartoznak. Hosszú evolúciós történetük során különböző módon alkalmazkodtak környezetükhöz: például fejlett érzékszervekkel rendelkeznek, hatékony álcázással terelik el a ragadozók figyelmét és – egyes csoportoknál – jellegzetes hangokkal kommunikálnak.

Magyarul és angolul

A két rovar neve angolul sem ugyanaz. A hétköznapi angol–magyar megfeleltetés általában:

• Sáska – grasshopper
• Szöcske – katydid vagy bush-cricket

Viszont a tudományos rendszertanban a helyzet árnyaltabb. A grasshopper a rövid csápú egyenesszárnyúakat jelenti (Caelifera alrend), ide tartozik a legtöbb magyarul sáskának nevezett faj. A katydid vagy bush-cricket pedig a hosszú csápú egyenesszárnyúakat (Ensifera alrend) jelenti, ide tartoznak a magyar szöcskék. Érdekesség, hogy a cricket szó önmagában inkább a tücsköt jelenti, ezért a szöcskére általában nem egyszerűen ezt használják.

A lenti képen egy egyiptomi sáska látható. Ez egy nagy termetű sáskafaj, amely a mediterrán térségben – például Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban – gyakran előfordul. Bár mérete miatt ijesztőnek tűnhet, az emberre nem veszélyes.

Forrás: Alvesgaspar, CC BY 2.5, wikipedia

Nemcsak ugráló rovarok

A szöcskék és a sáskák sokkal érdekesebb élőlények annál, mint amilyennek első pillantásra tűnnek. Egyikük a nappali mezők fürge atlétája, másikuk az éjszaka rejtőzködő zenésze. Vannak közöttük növényevők és apró ragadozók, magányos életet élők és olyanok is, amelyek képesek egész tájakat megváltoztató rajokba tömörülni.

Legközelebb, amikor egy nyári estén meghallod a ciripelést, vagy egy apró zöld rovar ugrik el a lábad elől, érdemes egy pillanatra megállni. Lehet, hogy éppen egy több százmillió éves múltra visszatekintő túlélővel találkoztál – a természet egyik legkisebb, mégis leglenyűgözőbb muzsikusával.

Forrás:

szöcskék, sáskák

Felső kép: Zöld lombszöcske. Fritz Geller-Grimm, CC BY-SA 2.5, wikipedia