Mit játszottak a gyerekek az okostelefonok előtt?

Mit játszottak a gyerekek az okostelefonok előtt?


Volt idő, amikor a gyerekeknek nem kellett Wi-Fi, töltőkábel vagy értesítés ahhoz, hogy egész nap jól érezzék magukat. A nyári szünetek végtelennek tűntek, a játszótér és az utca pedig egy hatalmas kalandparkká változott. A szülők gyakran csak annyit mondtak: „Sötétedésre gyere haza!” – és a gyerekek már rohantak is kifelé.

Ma már a legtöbb gyermek a szórakozást a telefonok és a tabletek használatával kapja, de néhány évtizeddel ezelőtt egészen más játékok kötötték le a gyerekek figyelmét. Ráadásul ezekhez többnyire nem kellett sem pénz, sem különleges eszköz – csak néhány barát és egy kis fantázia.

 

Fogócska

Talán nincs is olyan ember, aki ne fogócskázott volna, mert ez az egyik legősibb játék, amit szinte mindenki ismert. A szabályok egyszerűek voltak: kiválasztottak egy „fogó”-t, a többiek pedig futottak, amerre csak tudtak. A kijelölt pályán belül a „fogó” feladata az volt, hogy megérintse (elkapja) a futó játékosokat, akik ezáltal válhatnak az új fogókká. A fogócska egy klasszikus, szabadtéri üldözős játék, amely során minden utcának és udvarnak megvoltak a saját különleges szabályai, de a nevetés mindenhol ugyanúgy szólt.

 

Bújócska

A bújócska a legismertebb rejtőzködős gyermekjáték, ahol a hunyó számol, míg a többiek elbújnak, majd próbálja őket megtalálni. A játék alapvető célja, hogy a búvó gyermekek a kereső észrevétele nélkül rejtőzzenek el. Egy fa, egy bokor vagy egy garázs mögötti kis zug is tökéletes búvóhelynek számított. A legizgalmasabb pillanat mindig az volt, amikor valaki szinte az orrunk előtt sétált el anélkül, hogy észrevett volna.

A játék számos fejlesztő hatással bír:

  • Térbeli tájékozódás: Fejleszti az irányfelismerést (jobb-bal, fent-lent) és a testséma tudatosítását.
  • Kognitív készségek: Segít a tárgyi állandóság megértésében, a problémamegoldásban és a figyelem fejlesztésében.
  • Szociális és érzelmi fejlődés: Gyakorolja a szabálybetartást, a türelmet, az empátiát (más nézőpontjának megértését) és a konfliktuskezelést.

 

Ugróiskola

Forrás: Matěj Baťha, CC BY-SA 2.5, wikipedia


Egy darab kréta és néhány négyzet a járdán - ennyi kellett hozzá. Az ugróiskola a világon mindenütt elterjedt ügyességi gyerekjáték, melyet a földre rajzolt vagy karcolt ábrán meghatározott szabályok szerinti, többnyire féllábon való végigugrálással játszanak. A gyerekek egy kavicsot dobtak a megfelelő mezőre, majd egy lábon ugrálva végigmentek a pályán. Egyszerű játék volt, mégis órákra lekötötte a társaságot. A játéknak igen sok változata van, vidékenként, országonként más-más változat népszerűbb.

 

Gumizás

Forrás: Werner, CC BY-SA 3.0, wikipedia


Különösen a lányok kedvence volt ez a klasszikus, koordinációt és ügyességet fejlesztő ugráló játék, amelyhez körülbelül 3–5 méter hosszú, összekötött gumikötélre és legalább három résztvevőre (vagy két stabil székkel helyettesíthető játékosra) van szükség. A játék lényege, hogy ketten szemben állva kifeszítik a gumit a lábuk körül, miközben a harmadik játékos meghatározott lépéssorokat (ugrást, terpeszt, áthúzást) hajt végre a gumi között, rajta vagy mellette. Ahogy egyre magasabbra került a gumi, úgy lett egyre nehezebb a feladat.


Golyózás

Az üveggolyózás egy klasszikus, fejlesztő hatású ügyességi játék, amely erősíti a kézügyességet, a célzóképességet, a koncentrációt és a stratégiai gondolkodást. Az üveggolyók igazi kincseknek számítottak. A játék során a résztvevők üveggolyókat gurítanak vagy pöckölnek megadott célok felé. A gyerekek versengtek, hogy ki tudja pontosabban eltalálni a célpontot, vagy ki nyeri el a többiek golyóit. Egy-egy különleges színű darab nagy becsben állt.

 

Biciklizés reggeltől estig

A kerékpár nemcsak közlekedési eszköz volt, hanem szabadságot is jelentett. A gyerekek versenyeket rendeztek, akadálypályákat építettek, vagy egyszerűen csak bejárták a környéket. A rendszeres biciklizés számos egészségügyi és fizikai előnnyel jár:

  • Javítja az állóképességet és az aerob teljesítőképességet, miközben kíméli az ízületeket.
  • Segít a fogyásban és a kalóriaégetésben (például 15 km/h sebességnél ~323 kcal/óra.)
  • Csökkenti a stresszt és a szorongást, valamint serkenti a légzést és a vérkeringést.
  • Megerősíti az izmokat (különösen a lábat és a gát- medenceizmokat) és javítja az egyensúlyozást.

 

Focizás bárhol

Forrás: Marius-Laurentiu Butan (pexels)


Nem kellett stadion vagy műfüves pálya. Két táska vagy két kő kijelölte a kaput, és már kezdődhetett is a mérkőzés. Sokszor még a járókelőknek is félre kellett állniuk egy-egy erősebb lövés elől. A játék célja, hogy a labdát a rendelkezésre álló idő alatt az ellenfél kapujába juttassák, így gólt szerezzenek, miközben megakadályozzák az ellenfelet ugyanebben.

 

Kidobós

Iskolai testnevelésórák és nyári táborok kihagyhatatlan játéka volt. A gyorsaság, a jó reflexek és a csapatmunka egyaránt számított. A két csapat játékosai speciális szövetlabdákat dobálva próbálják eltalálni az ellenfelet, ezzel kiiktatva őket a játékból, hogy a játékidő (szett) végén a saját csapatukban többen maradjanak életben. Egy rendkívül intenzív stratégiai játékról beszélünk, ahol fontos szerep jut a játékosok képessége mellett a taktikának is.

 

Számháború

A számháború egy szabadtéri stratégiai csapatjáték. Legtöbbször erdőben vagy más olyan helyen játsszák, ahol sok tereptárgy található. Kirándulások és táborok egyik legnépszerűbb programja. A játékosokat két csapatba osztják, amiket legtöbbször kék és piros színnel jelölnek meg. Minden játékos kap egy fejpántot vagy papírdarabot, amin egy (legtöbbször) négyjegyű szám van; ezt a homlokára kell kötnie. A játékosnak a pályán bujkálva meg kell támadnia az ellenséges csapat játékosait, mégpedig úgy, hogy hangosan kimondja az ellenség számát. Ha eltalálta, akkor az ellenséget "leolvasta". A leolvasott játékos kiesik a játékból.

 

Kincskeresés és „titkos bázisok”

A bokrok között épített kunyhók, az elhagyott telkek vagy egy nagy fa alatti rejtekhelyek valódi főhadiszállások voltak. Itt születtek a legnagyobb tervek, és itt őrizték a „titkos kincseket” is.

 

Társasjátékok 

Két fiú kínai dámát játszik egy nyári táborban, Montrealban, 1942 júliusában. Forrás: Conrad Poirier, wikipedia


Ha rossz volt az idő, előkerültek a társasjátékok. Egy jó parti gyakran egész délután eltartott, miközben a család együtt nevetett és beszélgetett. De nyári táborokban is szórakoztató foglalkozás volt társasozni. A legtöbb társasjátékban szerencse és stratégia is szerepet játszik. Nagyon fontos tulajdonságuk, hogy a játék kimenetele milyen mértékben függ a véletlentől, illetve a játékosok képességétől. Egyes játékoknál, például a sakknál, kizárólag a játékosok döntései határozzák meg a kimenetelt. Ezzel szemben sok gyerekjáték esetében csak a szerencse dönt (például a Kígyók és létrák játékban). Egy játékost reménytelen helyzetbe hozhat egy-egy rossz dobás a Rizikóban vagy a Monopolyban, de több játék során egy jó játékos gyakrabban fog nyerni. 

 

Kártyázás

A magyar kártya vagy a francia kártya szinte minden háztartásban megtalálható volt. A gyerekek hamar megtanulták a különböző játékokat, és órákig képesek voltak játszani.

 

Papír és ceruza

Ország-város, amőba, torpedó vagy akasztófa – néhány lap papír és egy ceruza elegendő volt ahhoz, hogy akár egy hosszú vonatút is pillanatok alatt végetérjen. Például a torpedó (lenti kép) kétszemélyes stratégiai táblajáték, mely 2x2 db négyzetarányos táblán játszható. A győzelemhez ki kell lőni az ellenfél összes hajóját. Bár a Torpedó táblás játék, leginkább papíron szokták játszani.


Torpedó. Forrás: Ghabes, CC BY-SA 3.0, wikipedia

 

A képzelet volt a legjobb játék

Talán ez volt a régi gyerekkor legnagyobb kincse. Egy bot lehetett kard, varázspálca vagy horgászbot. Egy kartondobozból vár, autó vagy űrhajó készült. Nem a játékok ára számított, hanem az, hogy mit tudtak belőlük elképzelni.

 

Nem volt minden jobb – csak más

Természetesen nem érdemes idealizálni a múltat. A mai gyerekek rengeteg olyan lehetőséghez férnek hozzá, amelyről korábban álmodni sem lehetett: tanulhatnak, alkothatnak, kapcsolatot tarthatnak távoli barátaikkal, és sok új élményt szerezhetnek a digitális világban. Éppen ezért nem az a kérdés, hogy régen vagy ma jobb gyereknek lenni, hanem az, hogy sikerül-e megtalálni az egyensúlyt. Egy kis képernyőidő mellett ma is ugyanolyan értékes lehet egy biciklitúra, egy fogócska vagy egy közös társasjáték. Mert a legszebb gyerekkori emlékeket végül nem a telefonok, hanem a közösen átélt pillanatok teremtik.


Forrás:

Felső kép: sorinvision (pixabay)

Tetszett a cikk?

 

 

 

 

 

 

Városi Magazin cikkajánló

További cikkek »