5 találmány, amely jóval később valósult meg a tervezett időnél
A történelem tele van olyan találmányokkal, amelyek első látásra forradalmi ötletnek tűntek, mégsem tudtak gyökeret verni saját korukban. Nem azért, mert rosszak voltak, hanem mert a technológia, a gazdasági környezet vagy éppen a társadalom még nem állt készen a befogadásukra. Sok olyan elképzelés született, amely évtizedekkel, sőt olykor évszázadokkal előzte meg a korát, és csak jóval később vált valóra valamilyen modern formában.
Lássunk öt különleges találmányt, amelyek megmutatják, hogy a jó ötlet önmagában nem mindig elég a sikerhez.
1. A világ első gőzgépe? – Hérón aiolupüléje
Az ókori Alexandria a tudomány és a mérnöki találékonyság egyik legfontosabb központja volt. Itt élt az időszámításunk szerinti első században Hérón, akinek nevéhez számos mechanikai szerkezet fűződik. Leghíresebb találmánya az úgynevezett aiolupülé (latinosan aeolipil), amelyet a gőzgép ókori ősének tartanak.
A készülék egy fűthető víztartályból és a fölötte elhelyezett, üreges fémgömbből állt, amelyeket csövek kötöttek össze. A felmelegített vízből keletkező gőz a gömbbe áramlott, majd két, oldalra hajlított fúvókán keresztül nagy sebességgel távozott. A kifújó gőz reakcióereje forgásba hozta a gömböt, ugyanazon a fizikai elven működve, amelyet napjainkban a rakétahajtóművek is használnak.
Aeolipil (Hérón-labdája) - illusztráció. Forrás: wikipedia
Az aiolipilé (gőzgép) tantermi modellje. Forrás: Finn-Zoltan, CC BY-SA 3.0, wikipedia
Bár az eszköz működött, inkább tudományos kuriózumként vagy látványosságként szolgált. Az ókori társadalomban nem volt olyan gazdasági igény, amely a gőzenergia gyakorlati alkalmazását sürgette volna. A rabszolgamunka olcsó és széles körben elérhető volt, így a gépesítés nem jelentett valódi előnyt. Hérón találmánya ezért közel másfél évezredre feledésbe merült, míg a gőzgépek a 18. században újra meg nem jelentek.
Mi lett volna, ha Hérón aiolupüléje valóban elindítja a gépesítést?
Ha az ókori világ felismeri a gőzenergia gyakorlati lehetőségeit, az ipari forradalom akár évszázadokkal korábban is elkezdődhetett volna. Persze ehhez nemcsak a találmányra, hanem megfelelő anyagokra, fejlettebb mérnöki tudásra és gazdasági ösztönzőkre is szükség lett volna. Mégis izgalmas elképzelni, hogyan alakult volna a történelem, ha az ókori városokban már gépek segítik a munkát.
2. A számítógép, amely majdnem kétszáz éve született – Charles Babbage analitikus gépe
Amikor számítógépekről beszélünk, legtöbben az elektronika korára gondolunk, pedig az első programozható számítógép ötlete jóval korábban megszületett.
Az angol matematikus és feltaláló, Charles Babbage az 1830-as évektől kezdve dolgozott úgynevezett analitikai gépének tervein, amelyet haláláig folyamatosan továbbfejlesztett. Elképzelése rendkívül előremutató volt: a gép rendelkezett volna egyfajta memóriával, számolóegységgel, és lyukkártyák segítségével programozható lett volna. Bár a lyukkártyák alkalmazása nem számított teljesen új ötletnek – Joseph Marie Jacquard már korábban is használta őket szövőgépeinek vezérlésére –, Babbage ezt a megoldást egy általános célú számológép működtetésére kívánta felhasználni.
Charles Babbage analitikai gépének számolóegysége és nyomtatószerkezete a londoni Tudományos Múzeumban. A gép számos olyan megoldást tartalmazott, amely a modern számítógépek működésének alapját képezi. Forrás: Mrjohncummings, CC BY-SA 2.0, wikipedia
A tervezett szerkezet nem csupán egyszerű matematikai műveletek végrehajtására lett volna képes, hanem bonyolult utasítássorozatokat is kezelhetett volna, így számos olyan elvet és megoldást tartalmazott, amelyeket a modern számítógépek ma is alkalmaznak. A szakértők szerint, ha teljes egészében megépül, az analitikai gép lett volna a történelem első általános célú, programozható, Turing-teljes számítógépe.
Az analitikai gép egy részlete az 1843-ban készült metszeten. A szerkezet a londoni King's College III. György Király Múzeumának kiállításán volt látható. Forrás: wikipedia
Babbage elképzeléseit csak kevesen értették meg igazán kortársai közül. Közéjük tartozott Ada Lovelace matematikus is, aki algoritmust készített az analitikai gép számára a Bernoulli-számok kiszámítására. Emiatt őt tartják a világ első programozójának, munkáját pedig a számítógépes programozás egyik legkorábbi mérföldköveként tartják számon.
A probléma az volt, hogy a 19. század ipara még nem tudott olyan precíz alkatrészeket gyártani, amelyek lehetővé tették volna a teljes rendszer megépítését. Az analitikus gép így papíron maradt, de sok szakértő szerint a modern informatika története akár egy évszázaddal korábban elkezdődhetett volna, ha a technológia utoléri Babbage elképzeléseit.
(Egy apró érdekesség: a fenti két kép azért különösen értékes a számítástechnika történetében, mert kevés korabeli ábrázolás maradt fenn Babbage gépeinek kiállított alkatrészeiről. Ez jól mutatja, hogy bár a teljes analitikai gép soha nem épült meg, egyes részeit és modelljeit már a 19. század közepén bemutatták a nagyközönségnek.)
Mi lett volna, ha Babbage megépítheti az analitikus gépet?
Ha a 19. század technológiája lehetővé teszi a gép teljes megvalósítását, a számítástechnika fejlődése akár több évtizeddel felgyorsulhatott volna. Elképzelhető, hogy a programozás és az automatizált számítás már a viktoriánus korban fontos szerepet kap, és a tudományos kutatások is gyorsabban haladnak előre. Talán a számítógépek története nem a 20., hanem már a 19. század nagy forradalma lett volna.
3. Az elektromos autó nem új találmány
Napjainkban az elektromos autók a környezetbarát közlekedés szimbólumai, pedig történetük jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolnák.
Az 1880-as és 1890-es években az elektromos járművek valós alternatívát jelentettek a gőz- és benzinhajtású járművekkel szemben. Egyes városokban még taxiként is használták őket. Az elektromos autók csendesek voltak, nem bocsátottak ki füstöt, és vezetésük is egyszerűbbnek számított, mint a korai benzines modelleké, amelyeket gyakran kézi kurblival kellett beindítani.
A legtöbb történész a skót feltalálót, Robert Anderson-t tartja az első elektromos jármű megalkotójának. Az általa készített elektromos kocsi valamikor 1832 és 1839 között készült, de nem újratölthető elemekkel működött, ezért inkább kísérleti jármű volt, mint valódi autó. Sajnos nem maradt fenn róla hiteles fénykép, csak későbbi illusztrációk és rekonstrukciók.
Az angol Thomas Parker által épített jármű az egyik legkorábbi, újratölthető akkumulátorral működő elektromos autó volt. Sok történész ezt tekinti az első valóban használható elektromos autónak.
A Thomas Parker által létrehozott elektromos autó 1884-ben épült, a kép 1895-ben készült. Forrás: wikipedia
Viszont az első „igazi” négykerekű elektromos autónak a német Andreas Flocken által készített járművet nevezik. Több forrás szerint ez volt az első olyan elektromos autó, amely már egyértelműen az autók későbbi formáját követte.
Flocken járműve, 1888. Forrás: Franz Haag, CC BY-SA 3.0, wikipedia
A 20. század elején azonban több tényező is a belső égésű motorok felé billentette a mérleget. Az olaj olcsó és könnyen hozzáférhető volt, a Ford T-modell tömeggyártása jelentősen csökkentette az autók árát, miközben az akkumulátorok fejlesztése lassan haladt. Az elektromos járművek hatótávolsága korlátozott maradt, és a töltőhálózat hiánya is komoly akadályt jelentett.
Így az elektromos autók csaknem egy évszázadra háttérbe szorultak, hogy aztán a 21. században újra a figyelem középpontjába kerüljenek.
Mi lett volna, ha az elektromos autók győznek a benzinesekkel szemben?
Ebben az esetben a városok hosszú időn át tisztábbak és csendesebbek lehettek volna. A kőolajipar szerepe valószínűleg kisebb lett volna, miközben az akkumulátor-fejlesztések jóval korábban felgyorsulnak. Könnyen lehet, hogy ma már több generáció számára természetes lenne az elektromos közlekedés.
4. Nikola Tesla álma: energia vezetékek nélkül
Nikola Tesla neve ma elsősorban a váltóáramú elektromos rendszerekkel kapcsolódik össze, de a szerb származású feltaláló ennél sokkal merészebb terveket is dédelgetett.
1901-ben Nikola Tesla New York államban megkezdte a Wardenclyffe-torony építését, amelyet a Wall Street-i bankár, J. P. Morgan támogatásával finanszíroztak. Az 1901 és 1904 között épülő kísérleti létesítményt eredetileg transzatlanti rádiótávíró-állomásnak szánták, Tesla azonban ennél jóval nagyobb célt tűzött maga elé. Elképzelése szerint a torony nemcsak vezeték nélküli kommunikációra, hanem elektromos energia nagy távolságokra történő továbbítására is alkalmas lett volna. A feltaláló azt remélte, hogy a világ bármely pontján hozzáférhetővé válhat az elektromosság vezetékek nélkül.
Nikola Tesla Wardenclyffe-kísérleti állomása 1904-ben. A New York állambeli Shorehamben épült létesítményt vezeték nélküli kommunikációra és energiaátvitelre tervezték, ám a nagyszabású projekt végül soha nem készült el teljesen. Forrás: wikipedia
A Long Islanden épülő Wardenclyffe-létesítmény 17 méter átmérőjű kupolája 1902 körül még nem készült el, az építkezés csak részleges állapotban volt. Azóta ez a kupola lett a Wardenclyffe-torony egyik legjellegzetesebb része. A félgömb alakú szerkezetet Tesla vezeték nélküli energiaátviteli és kommunikációs kísérleteihez tervezte. A korabeli fényképeken gyakran látható, hogy az épület már áll, miközben a híres torony és a kupola még nincs teljesen kész, ezért ezek a felvételek jól dokumentálják az építkezés különböző szakaszait.
A Long Islanden épülő Wardenclyffe-létesítmény 1902 körül. A torony hatalmas, 17 méter átmérőjű kupolája ekkor még nem készült el, az építkezés csak részleges állapotban volt. Az épület mellett egy vasúti tehervagon áll. Forrás: wikipedia
A rendkívül ambiciózus projekt azonban pénzügyi nehézségekbe ütközött. A befektetők egy része elveszítette érdeklődését, miközben a rádiózás területén más fejlesztések gyorsabb és kézzelfoghatóbb eredményeket ígértek. A Wardenclyffe-torony végül soha nem készült el teljesen, és néhány évvel később lebontották. Bár Tesla eredeti elképzelése nem valósult meg a tervezett formában, a vezeték nélküli energiaátvitel bizonyos alkalmazásai ma már mindennapjaink részét képezik. A vezeték nélkül tölthető okostelefonok és egyéb elektronikai eszközök részben ugyanazt az alapelvet használják, amelyet Tesla több mint száz évvel ezelőtt megálmodott.
Mi lett volna, ha Tesla vezeték nélküli energiarendszere sikerrel jár?
Ha a Wardenclyffe-torony beváltotta volna a hozzá fűzött reményeket, a 20. század energetikai fejlődése egészen más irányt vehetett volna. Bár a világméretű, vezeték nélküli áramellátás ma is inkább tudományos-fantasztikus elképzelésnek tűnik, Tesla sikere jelentősen felgyorsíthatta volna a vezeték nélküli technológiák fejlődését. Talán ma sokkal kevesebb kábel venne körül bennünket.
5. A légnyomással működő földalatti vasút
A 19. századi New York utcái egyre zsúfoltabbá váltak, ezért sok mérnök keresett új megoldásokat a közlekedési problémákra. Közülük az egyik legkreatívabb Alfred Ely Beach volt, aki egy különleges föld alatti közlekedési rendszert álmodott meg.
Beach 1870-ben mutatta be pneumatikus vasútját, amely egy rövid alagútban működött Manhattan alatt. A szerelvényt nem mozdony húzta, hanem egy hatalmas ventilátor által létrehozott légnyomás mozgatta előre és hátra a csőben. Az utasok számára ez szinte futurisztikus élményt jelentett egy olyan korban, amikor a legtöbb ember még lovaskocsival közlekedett.
Forrás: Rawpixel, CC BY-SA 4.0, wikipedia
A rendszer meglepően hatékony volt, és a nagyközönség is lelkesedett érte. A projekt azonban politikai ellenállásba és pénzügyi akadályokba ütközött. Mire Beach megszerezhette volna a szükséges engedélyeket a hálózat bővítéséhez, a hagyományos metróépítési technológiák gyors fejlődésnek indultak, így a pneumatikus vasút végül nem terjedt el.
A Beach Pneumatic Transit állomása, alagútbejárata és kocsija New Yorkban. A rendszert 1870-ben nyitották meg, és 1875-ben zárták be. Forrás: wikipedia
Forrás: wikipedia
Bár a kísérlet rövid életű volt, Beach elképzelése megelőzte korát, és sok tekintetben a modern metrórendszerek egyik korai előfutárának tekinthető. Könnyen lehet, hogy ha a projekt nagyobb támogatást kap, New York közlekedésének története egészen másképpen alakult volna.
Mi lett volna, ha Beach pneumatikus vasútja elterjed a nagyvárosokban?
Ha a rendszer széles körű támogatást kap, New York lehetett volna az első olyan metropolisz, amelynek közlekedését nagyrészt légnyomással működő földalatti hálózat szolgálja ki. Elképzelhető, hogy más nagyvárosok is ezt a megoldást veszik át, és a metrók fejlődése teljesen más irányt vesz. A történelem végül másként alakult, de Beach ötlete ma is a városi közlekedés egyik legérdekesebb zsákutcája.
Persze sosem tudhatjuk, hogyan alakult volna a történelem, ha ezek a találmányok széles körben elterjednek. Az azonban biztos, hogy jól mutatják: egy forradalmi ötlet és egy világot megváltoztató találmány között gyakran csupán a megfelelő időzítés a különbség.
Amikor az időzítés fontosabb, mint az ötlet
Ezek a találmányok jól mutatják, hogy a technológiai fejlődés nem kizárólag a zsenialitáson múlik. Egy korszakalkotó ötlet is kudarcot vallhat, ha hiányzik mögüle a megfelelő technológiai háttér, a finanszírozás vagy a társadalmi igény.
A történelem számos példát kínál arra, hogy egy-egy találmány túl korán érkezett. Az utókor azonban gyakran újra felfedezi ezeket az elképzeléseket, és amikor eljön a megfelelő pillanat, a korábban figyelmen kívül hagyott ötletek végül megváltoztatják a világot.
Talán éppen ezért érdemes emlékezni ezekre az elfeledett találmányokra: nemcsak a múlt különleges fejezetei, hanem annak bizonyítékai is, hogy néha a jövő már jóval azelőtt megszületik, hogy felismernénk.
Forrás:
Városi Magazin cikkajánló
